[origo] üzleti negyed> cégesautó

„Dízel nem kell? Tudok okosba' és csak kétszáz literje” - szólít meg egy segítőkész ismeretlen. A beszélgetés további részéből kiderült, hogy 200 literes egységcsomagokban érkezne a „nafta”, csak egy telefon és hozzák. Amikor megjegyzem, hogy benzinüzemű autóm van, csak annyit kérdez, mennyi kilencvenötöst hozhat.


Az ehhez hasonló beszélgetések emberemlékezet óta részei a hazai folklórnak. Szinte mindenkinek van egy ismerőse, aki tud üzemanyagot „szerezni okosba' " - a kérdés csak az, hogy honnan és milyet. Üzemanyagot vételezni onnan könnyű, ahol sok fogy belőle, ezek pedig a flották és elsősorban a nagyobb járművekből (kis- és nagyteherautókból, buszokból, munkagépekből) álló flották.


Ezek a járművek sokat futnak, sokszor nem is Magyarországon tankolnak és nem is mindig lehet pontosan meghatározni a fogyasztásukat. Az sem mellékes, hogy a haszonjárművek és a munkagépek esetében jellemzően nem mérésen, hanem normákon alapul az elszámolás és így a költségtervezés is. Vagyis, ha egy jármű a normának megfelelően fogyaszt, minden rendben lévőnek tűnhet.


Csakhogy a normák megállapítása nehéz(kes) dolog. Egy nyergesvontató fogyasztása függ a tereptől, a vontatmány tipusától, a rakomány mennyiségétől, az útvonaltól, a forgalomtól és persze a sofőr lábától is - hogy csak a legfontosabb tényezőket említsük. Még ennél is kacifántosabb a helyzet a munka- és erőgépek esetében: a traktorok fogyasztását pl. normálhektár/üzemórában szokták megadni, az ilyen mértékegységek pedig tág teret hagynak az elszámolási kreativitásnak.


A normának megfelelő fogyasztás tehát nem feltétlenül jelent valós fogyasztást. A kérdés az, hogy akarjuk-e tudni a valós adatokat, illetve, hogy mennyire lepődünk meg az eredmények láttán.

Szakértők szerint a vállalatok jelentős része 10%-ra saccolja a „csak papíron felhasznált” üzemanyag mennyiségét. Azért nem tesznek semmit, mert „igaz, hogy a cég bukik havonta és autónként 50-60 ezer forintot, de ha ezt az összeget bérként kellene kifizetnünk, a kétszeresébe kerülne.”



A 10%-os becslés azonban jelentős mértékű optimizmusnak tűnik. A Budapest Műszaki Egyetem szakemberei speciális méréseket végeztek egy fuvarozó vállalatnál. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a norma szerinti 36-38 liter/100 km fogyasztású járművek tényleges fogyasztása a 28-32 liter/100 km tartományban mozog. Vagyis a különbözet 16-23%, azaz másfélszerese, kétszerese a becsültnek. Egy kishaszonjárműveket futtató szolgáltatócég illetékese pedig arról számolt be, hogy egy egyszerű ellenőrző eszköz bevezetése is jelentős megtakarítást hozott. A bevezetést követő első hónapban 30%-kal csökkent a menetlevél szerinti futásteljesítmény - autónként!


Annyi minden esetre biztos, hogy a probléma valós, és hogy egy jól működő cégnek érdeke, hogy tisztán lásson az üzemanyaggal kapcsolatos kérdésekben. Ezért dolgoztuk ki a Hyco Energia Kft.-vel közösen a SPÓR-OIL szolgáltatásunkat, amely az e-petrol rendszer adataira támaszkodva segít a visszaélések mértékének megbecsülésében, illetve lehetőséget kínál azok megakadályozására.